Legtöbb döntésünk visszafordítható, legalábbis jelentős ideig. Mások természetüknél fogva jelentéktelenek és következmény nélküliek. Ám vannak döntések, melyek úgy hívogatnak, akár a szakadék, és ha egyszer választottál, nincs visszaút - hacsak nem tanulsz meg repülni.
Néhányunk éppen ezt tervezve veti magát a sötét mélységekbe, ám mindre kegyetlen vég vár. Egy-kettő mégis visszatér, magasra emelkedve puszta akaratuk szárnyain. Szánd őket, mert pusztító kínokon mentek át, ám óvakodj tőlük: nem lehet tudni, szívükben angyal, démon, vagy tömör kő rejtőzik.
Nagy a kockázat, s még nagyobb a nyeremény. Miből gondolod, hogy megvan benned az, amitől a kevés egyikévé válhatsz? Ó, persze, hát hogyan is feledhetnéd a zuhanás csábítását, a legédesebb eksztázist? S még ha el is felejtenéd, ő nem feledne téged. Szólongatna, megkísértene, a legédesebb hangon, amit valaha is hallani fogsz, mennyet és poklot ígérve neked. És te megfordulnál, ó igen, megfordulnál, hátat fordítva a szakadéknak, hogy minél messzebb kerülj. Akkor, a szirének dalával a füledben, felismernéd a másik választásod: egy szürke, evilági élet unalma és egyhangúsága vár, ami lassan megfojt az arcodra telepedő porral, ami megül az üres mosolyok ráncaiban...
Néhányan a bátrak és erősek közül (van, aki vakmerőnek hívná őket) a szakadékot választják, s élve visszatérnek, miután hitüket próbára tették.
Néhányan a legbátrabbak és legerősebbek közül hátat fordítanak, és elsétálnak tőle.
