Nincs ősz se, hiába haldoklik az év.
Hull a halott levél, szürke eső szitál,
Rongyos felhőket s álmokat tép a szél.
Pedig volt tavasz, emlékszem, egyszer volt,
Azúr volt az ég, arany a napsugár.
Virágok nyíltak, éjjel fénylett fenn a hold,
A levegő édes volt, és eljött a nyár.
Bár ne jött volna! Te is vele jöttél,
De úgy múltál el, akár a zivatar.
Akkor összeomlott minden, ősz lett és tél,
És elsodorta mindenem a szélvihar.
Egy volt már csak, várni: lesz még nyár talán.
De már tudom, az idő meghalt veled.
Én maradtam: hogy nincs idő, nincs már halál.
Ám élet sincs, csak csendes őrület.
