Tán az Úr szeme volt,
Mi miatt az égre néztem.
Kristálytiszta éjszaka volt,
S én csak álltam ott döbbenten:
Féltek-reszkettek a csillagok.
Bennem már nem élt félelem,
Egy volt nekem fény és sötét,
S a csillagok hűvös illata
Felém mosta a végtelen ígéretét.
Az Úr hívott, karja kitárva,
Jele felizzott lelkemen.
Meghalni kell, hogy újra élhess,
Nem tudod még, pedig így van,
S én meghaltam azon az éjen.
Néha még bennem a bánat felragyog,
De látod? Sírnak az angyalok.
Semmi sincs hiába az ég alatt.
Most enyém a bársony éjszaka,
S a nappal arany illata,
Enyém a föld és enyém az ég,
Mert átölelt a Mindenség.
Most utoljára búcsúzom,
Rád az életem hagyom,
S a titkot: Isten veled!
Őrizd jól szívedben,
Mert ő az Úr, a Világ, a Törvény:
Ő az Isten.
Ő a Szeretet.
