| | Megjelenítés módja:
|
 
| 1 47 1 2 ... 59 |
|  
|
Hogy az eső jött, én futni kezdtem,
Szivárványtócsák fröccsentek szét;
Léptem zaja visszhangzott a mennyben,
Egybeolvadt árnyék és fény.
A szivárványhíd fölemelt,
Két végén két külön világ.
Felhőkön aludtam, napfényen éltem,
S a Föld alattam forgott tovább.
Múltat láttam és eljövendőt,
S mindazt, mit látnak az angyalok.
Ám ember maradtam ? idegen köztük;
S fájt, hogy egyedül vagyok.
Megláttalak téged ? de nem mondta senki,
Hogy az idő csak egy pillanat...
Hát elindultam a szivárványon ?
Menny várt vajon, vagy kárhozat?
És lám, elmúlott minden,
A két út két külön világ.
A jövőm feladtam, múltam már nincsen,
S tudom, többé nem találok rád.
|
