| | Megjelenítés módja:
|
 
| 1 40 1 2 ... 50 59 |
|  
|
Félelem-szegélyű ködszürke úton
Futunk a való mentiben,
Karunk kitárva, a szél meg hadd fújjon,
Lobogjon lelkünk a semmiben.
Sikoltás hallik, de nem mi voltunk,
Nincs hozzá tüdő és hangszalag.
S ki hallaná meg, hogyha sikoltunk?
Több társunk nekünk már nem maradt.
Ha lenne még mivel, megszoríthatnád
A kezem, ígérnél holnapot...
S ha lenne még szívem, elhinném talán,
És elfeledném, hogy már nem vagyok.
És megcsókolnálak még utoljára,
Ha nem látnám összetört testedet,
Mely előttünk ért le a szakadék aljára,
S várja, ki minket majd eltemet.
|
