Ha nem veszett el még a gyermek,
Ki hitte, hogy van Isten, törvény;
Ki nem hazudott annak örvén,
Hogy szubjektív a valósága;
Kinek nem egy volt félelme-álma;
Ha benned él, és fogja kezed ?
Úgy legyen! ? még remélhetek.
De hogyha elveszett már régen
Lélek-mélyi sötétségben;
Ha sikolyát nem hallod már
Minden csöndes hazugságnál;
Ha nem sír fel minden éjjel,
Mikor önmagadba nézel;
Ha álmod, múltad megtagadtad ?
Ne hívd többé embernek magad.
Hát döntsél egyszer, s mindenkorra,
Szárnyalj, vagy hulljál a porba,
Viseld súlyát döntésednek,
De akárhogy is, most már tedd meg.
Nem játszhatsz így mindörökké ?
Légy az égé, vagy a földé ?
A gerinc fontos, de nem minden:
Lehet béke életedben.
Vagy tied lehet mind a három:
Igaz remény, élet, álom.
