Szívvel látó bölcs, csak szívtörvény szerint,
Ki néma alázattal sírja, ami fáj,
S hiába másé a kín, nem legyint.
Ó, hadd sírjak karjaidban, óvj, ölelj,
Mert megtelt a világ vad, gyilkos közönnyel,
Mert kell egy szív, mely érzi még a jajt,
S hogy szerelmünk sose múljon el.
Csókold le arcomról a forró könnyeket,
És ne félj ? mi ma nincs, még eljöhet,
Míg van gyermek, szív, alázat és könny,
Míg van, ki sírjon a világ felett.
