Az értelemnek mit üzenjek?
S mit felel majd a szív, ha én
Átlépek saját küszöbén?
És mit szólsz majd te, ha megtudod,
Hogy hűségem bár alábbhagyott,
Mégse hiszem, megcsaltalak?
Mert nem lehet hűtlen az anyag,
S mert neked adtam testem-lelkem,
Ennyitől másé nem lettem.
De a vér sikít, tegyem meg újra,
S a bűntudat szívem nem húzza,
S nem mondja azt az értelem,
Hogy amit tennék, helytelen.
De legbelül mégis félek,
Ha megteszem, mennyit érek?
És mit felel majd a szív, ha én
Átlépek saját küszöbén?
