Elmúlt közben egy nap, de óvott mindtől karod.
Álom volt, azt hiszem, nem lehetett való ?
Az éj látomását élte két álmodó.
Egyszerre álmodtunk ? tudod, hogy van ilyen.
Tán igaznak is hittük szívünk legmélyiben.
De ha igaz is volt, ilyet egyszer álmodhat csak
Ki abban él, mi való, ki felett nap halad.
De álmodni nem bűn, így nem vétkeztünk mi sem,
Ártatlan osztoztunk testünkben, lelkünkben.
De mondd, engem öleltél-e, azért, aki vagyok,
Vagy a lányról álmodoztál, ki szívedben ragyog?
És mondd, lehet-e, hogy több volt ez, mint álom,
Hogy egy másik való üzent, át a túlvilágon;
És lehet-e, hogy egyszer, ha lenyugodott a nap,
Újra találkozunk, s az álom velünk marad?
