Lüktet, dobol. Élek.
Vágy.
Izzik, lángol, dalol a vér.
Én, az értelem, nem értem.
Vér.
Ember vére, űz-hajt az újat megismerni.
Vágy.
Rád nézek, szemem se rebben, s elképzelem
Ahogy ölelsz, ahogy ölellek...
Vér.
Elmém értetlenül áll a test ősi törvényei előtt.
Nem uralja őket.
Vágy.
Fellobban, eltűnik. De mindig megmarad,
Mert ahonnan származik, az az élet maga:
Vér.
