? Szeretlek! ? mondta.
? Én is szeretlek ? mosolygott vissza az ég.
? Csak érted öltöztem ebbe a fehér ruhába!
? Csudaszép vagy! S én csak érted öltöttem fel e ragyogó ékszert.
? Ó! ? az almafa föltekintett a Napra s elámult fényességén. Mennyire szeretheti őt az ég, ha ilyen ajándékot hozott neki! Már egy szót sem tudott kiejteni, úgy megbabonázta a látvány.
Pár száz méterre tőle egy másik fa állt, egy virágzó cseresznye.
A cseresznyefa fölkacagott az égre:
? Szeretlek! ? mondta.
? Én is szeretlek ? mosolygott vissza az ég.
