Csókolj, hogy sikoltson a vérem,
És ha lehullott már minden ruhánk,
Szoríts magadhoz, hogy érezzem
Bőröd édes-finom leheletét,
Súgd a fülembe, hogy én lettem
Neked a minden, kezdet és vég;
Tégy látóvá, mert én, ostoba, vak,
Nem láttam, szemeid csillagok;
Mondd, ez örökké így marad;
Szeress, mint én szeretlek téged,
Ölelj magadhoz, most, hogy itt vagyok ?
Maradj velem, míg véget ér az élet.