| | Megjelenítés módja:
|
 | 1 1 2 ... 10 20 30 40 50 59 |
|  
|
Mióta nap süt és az ég kacag,
S a fák felöltik lombjukat,
Csak téged vártalak.
Mióta az éj sző nekem álmokat,
S reggel a fény meglátogat,
Csak téged vártalak.
Mióta fáj bennem a gondolat,
És szívemben dal fakad,
Csak téged vártalak.
Azóta összedőlt világokat
Temettem el, s csak jöttek újak;
S egyként végezte mind a nap,
Cserépként törve a bánat alatt;
Míg téged vártalak.
Volt, hogy azt hittem, nem jön holnap,
De míg bú gyötört, vártam a jobbat;
S végre szilárdan áll a világ a talpam alatt,
Nem cserép, nem törik: most már megmarad.
Mert megtaláltalak.
|
